1 Kings 20
1 Benhadad pedig, Szíria királya, összegyűjtötte egész haderejét, úgyhogy harminckét király volt vele, és ló és harci szekér; és felvonult és ostrom alá vette Samáriát, és hadakozott ellene.
2 És követeket küldött Áhábhoz, Izráel királyához a városba,
3 és azt mondta neki: Így mondta Benhadad: Ezüstöd és aranyad az enyém; feleségeid és legderekabb fiaid is az enyémek.
4 Izráel királya pedig felelt és azt mondta: Amint mondtad, uram király: tied vagyok én, és mindenem, amim van.
5 Erre megint visszajöttek a követek és azt mondták: Így mondta Benhadad, mondván: Ha megüzentem neked, hogy ezüstödet és aranyadat, feleségeidet és fiaidat nekem kell adnod:
6 holnap ilyenkor bizonnyal elküldöm hozzád szolgáimat, hogy kutassák ki házadat és szolgáid házát; és akkor mindent, ami szemeidnek kedves, magukhoz vesznek és elhoznak.
7 Akkor hívatta Izráel királya az ország véneit mind, és azt mondta: Most megérthetitek és beláthatjátok, hogy ez rosszat akar; hiszen mikor hozzám küldött feleségeimért és fiaimért, ezüstömért és aranyamért, hát nem tagadtam meg tőle.
8 Erre azt mondták neki a vének mind és az egész nép: Ne engedj és ne egyezzél bele!
9 Tehát azt mondta Benhadad követeinek: Mondjátok meg uram királyomnak: Amit először üzentél szolgádnak, mindent megteszek, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Mikor a követek elmentek és megvitték a szót,
10 arra üzent neki Benhadad és azt mondta: Úgy tegyenek velem az istenek és úgy folytassák; hogy Samária pora markonként sem lesz elég annak az egész népnek, mely nyomomban van.
11 Erre felelt Izráel királya és azt mondta: Aki övét felköti, ne dicsekedjék úgy, mint aki leoldja.
12 És mikor az ezt a szót meghallotta, éppen ivott a királyokkal a sátorban, azt mondta szolgáinak: Fejlődjetek fel!; és felfejlődtek a város ellen.
13 Akkor egyszerre egy próféta lépett Áhábhoz, Izráel királyához, és azt mondta: Így mondta az Úr: Látod ezt az egész nagy sokaságot? Íme én kezedbe adom azt ma, hogy megtudd, hogy én vagyok az Úr.
14 Áháb pedig azt mondta: Ki által? Azt mondta: Így mondta az Úr: A tartományok fejedelmeinek legényei által. Erre azt mondta: Ki kezdje a hadakozást? Azt mondta: Te.
15 Tehát szemlére állította a tartományok fejedelmeinek legényeit, és kétszázharmincketten voltak; és azután szemlére állította a többi népet, Izráel fiait mind, hétezeren voltak.
16 Aztán kivonultak délben; Benhadad akkor éppen ivott részegen a sátorokban a királyokkal, a harminckét királlyal, aki neki segített.
17 Mikor kivonultak a tartományok fejedelmeinek legényei először: Benhadad kiküldött, és azt jelentették neki, mondván: Valami emberek jöttek ki Samáriából.
18 Erre azt mondta: Ha békélni jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; ha pedig hadakozni jöttek ki, elevenen fogjátok meg őket.
19 De azok, mihelyt kijöttek a városból, a tartományok fejedelmeinek legényei, és a csapat, mely mögöttük volt,
20 vágták, ki-ki a maga emberét, úgyhogy a szírek futottak, Izráel üldözte őket; Benhadad is, Szíria királya lovasokkal menekült el lovon.
21 Mikor Izráel királya így kirohant és vágta a lovakat és a harci szekereket, és nagy vereséget okozott a szíreknek;
22 odalépett a próféta Izráel királyához, és azt mondta neki: Menj, szedd össze erődet és gondold meg és nézd meg, mit kell cselekedned; mert esztendő ilyenkorra Szíria királya felvonul ellened.
23 Szíria királyának pedig azt mondták az ő szolgái: Hegyek istenei az ő isteneik, azért voltak erősebbek nálunk; de hadakozzunk csak velük a síkon, bizony erősebbek leszünk náluk!
24 De ezt a dolgot tedd meg: távolítsd el a királyokat mind a helyükről, és tégy a helyükbe pasákat.
25 És te szedj magadnak egy sereget, olyat, mint az volt, mely elesett mellőled, és lovakat, mint azok a lovak voltak, és harci szekereket, mint azok a harci szekerek voltak, aztán ha a síkon hadakozunk velük, bizony erősebbek leszünk náluk; és hallgatott a szavukra és úgy tett.
26 Így történt aztán, hogy az év fordulatán Benhadad szemlére állította a szíreket; és felvonult Afékába Izráellel hadakozni.
27 Izráel fiai is szemlére álltak és ellátták őket élelemmel; de mikor kivonultak elébük, úgy táboroztak Izráel fiai előttük, mint két kecskefalka, a szírek pedig teletöltötték a földet.
28 Akkor odalépett az Isten embere, megszólította Izráel királyát és azt mondta: Így mondta az Úr: Mivel a szírek azt mondták: Hegyek Istene az Úr és a völgyeknek nem Istene ő; ezért ezt az egész nagy sokaságot a kezedbe adom, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
29 És így táboroztak egymással szemben hét napig; a hetedik napon történt aztán, hogy hadakozásra került a dolog, és akkor Izráel fiai levágtak a szírekből százezer gyalogost egy nap.
30 Mikor pedig a megmaradottak Áfékába menekültek, a városba, rájuk esett a kőfal; arra a huszonkétezer emberre, aki megmaradt. Benhadad is elmenekült, és mikor a városban egyik szobából másik szobába ment be,
31 azt mondták neki szolgái: Íme mi hallottuk, hogy Izráel házának királyai kegyelmes királyok: hadd vegyünk hát, kérlek, zsákruhákat derekunkra és köteleket a fejünkre, és menjünk ki Izráel királyához, talán életben hagyja lelkedet.
32 És zsákruhákat kötöttek derekukra és köteleket a fejükre, és mikor Izráel királya elé jutottak, azt mondták: Szolgád, Benhadad mondja: Hadd éljen, kérlek, az én lelkem! Erre ő azt mondta: Hát még él? Testvérem ő.
33 És ezt az emberek jóra szerették volna magyarázni, tehát siettek és felkapták a szót, vajon tőle van-e, és azt mondták: Testvéred Benhadad? Ő pedig azt mondta: Menjetek be, hozzátok őt el. Mikor aztán kiment hozzá Benhadad, felvette azt a szekérre.
34 És az azt mondta neki: Azokat a városokat, melyeket elvett atyám atyádtól, visszaadom, és utcákat tarthatsz magadnak Damaszkuszban, mint atyám tartott Samáriában. Én pedig ez alatt a feltétel alatt elbocsátalak. Miután így szerződést kötött vele, elbocsátotta őt.
35 Egy ember pedig a prófétafiak közül azt mondta társának az Úr szavával: Vágj meg engem, kérlek!; de az az ember vonakodott őt megvágni.
36 Tehát azt mondta neki: Amiért nem hallgattál az Úr szavára, mihelyt elmégy tőlem, megöl téged az oroszlán. És amint elment mellőle, ráakadt az oroszlán, és megölte.
37 Aztán talált egy másik embert, és azt mondta: Vágj meg engem, kérlek; az az ember aztán megvágta őt, úgy, hogy sebet vágott rajta.
38 Akkor elment a próféta és az útra állt a királyra várva; de elváltoztatta magát a szemeire tett takaróval.
39 Mikor aztán a király arra ment, ő odakiáltott a királynak; és azt mondta: Szolgád ki volt vonulva a háborúba, és egyszer csak odatért hozzám valaki, egy embert hozott hozzám és azt mondta: Őrizd ezt az embert, ha valamiképpen eltűnik, a te életed lesz élete helyett, vagy fizetsz egy tálentum ezüstöt.
40 És míg szolgád itt és ott foglalatoskodott, hát az eltűnt. Erre azt mondta neki Izráel királya: Így lesz ítéleted, magad határoztál.
41 Ekkor hamar levette a takarót szemeiről; és megismerte őt Izráel királya, hogy a próféták közül való;
42 ő pedig azt mondta neki: Így mondta az Úr: Amiért elbocsátottad kézből az én örök szentségre szánt emberemet; tehát a te életed lesz élete helyett, és néped népe helyett.
43 Erre Izráel királya rosszkedvűen és haragosan ment el haza, és érkezett meg Samáriába.